Magyar Élet, 1944. május (6. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

Vasárnap, 1944 május hó 14. MAGYAR ÉLET ÉPÜL AZ ORSZÁG Irta: KOVÁCS LAJOS j£%is a hit győz Magyarországon. S ahogy következnek egymásra a napok s ra­kódnak egymás fölé az új rendszer téglái, egyre inkább bizonyosabbak vagyunk, hogy e hit fogja előbbrevitlni, megújítani s bol­dogsághoz juttatni a magyar népet. Miközben a nemrég még Siófokon ké­­nyeskedő Küldi Jenök ma annak a nemzet­nek vagyonát, mely bűnösen és ideiglenesen az övék volt, kijátszott keresztény cselédek segítségével a föld alá igyekeznek rejteni egy vert jövendő biztosítására, addig az ország egyik minisztere határozott hangon jelenti ki: nem lesz nemzeti ajándék, a ferdőség vagyonát nem protekciósok, nem hullarablók kapják koncul, az visszaszáll ah®1111*11 eredt, a nemzetre. Míg a trianoni Magyarország összes po­litikusai, kormányai a nemzeti egységről, a nagy összefogózásról szónokoltak, e vi­tatható értékű ölelkezésekért politikai esz­méiket, hitüket is feláldozva, nem feled­kezve meg azonban az összhangban mű­ködő pártok vezetőinek zsaros igazgatósági tagságokban való elhelyezéséről sem, addig az egyik legelső jobboldali közíró félre­érthetetl­­enül kijelenti, hogy nincsen szó a világnézetileg nem azonos pártok koalíció­járól s ha a kormányban három párt fér­­fiai kaptak helyet, az nem pártérdemek, vagy pártszámarányok, hanem egyéni rá­termettségnek az érvényesülése. Míg a szervezett hírverés és a zavaróé­ban a protekció hálójával ügyesen kihalá­­szott, elhelyezkedési lehetőségek megcsil­­logtatásától megbódultak önkéntes, suttogó propagandája elerjeszt­tették az országban azt a hírt, hogy hadseregünk erőtelen és fegyvertelen, hogy semmiképen , nem súly a hatalmasok harcának mérlegén,­­ addig a friss szellem, mely áthatotta az országot magát igazolva hallja nap, mint nap e fáradt és gyenge” honvédségnek önfelál­dozóján hősies s mindemellett kemény ütő­képessége harcainak és győzelmeinek hí­reit. Pénz és anyagi siker utáni futkosás he­lyett a nemzeti vagyont gyarapítják az uj Magyarország építői, a pártok kicsinyes érdekein felülemelkedve, az egyéni ráter­mettségek keresik a vezető állások betölté­sénél és a nemzetben büszkeséget ébresz­tenek az új Európáért küzdő diadalmas magyar hadsereg iránt. A nemzeti önbecsülésükben porig leal­á­­zottak, a borúlátók és gúnyolódók most kezdenek észbekapni, most nyitják fel a tavaszi fényre a szemüket s kezdik pállani a csengő indulóiban a jobb jövő hangjait. A kevesek, a vezetők hite most kezdi éb­reszteni a nemzet hitét. Ha a régi rendszer vezetői látnák azt a roppant ébredést, ami az általuk mákonyos álomba ringatott nemzeten erőt vett, ma­guknak is rá kellene döbbeni, milyen naiv, milyen kisszerű volt minden törekvés, mely egy erős ,ifjú és nagy jövőre hivatot né­pet el akart skatulyázni ,a kis népek közé, magyar öncélúságról dadogva ki akarta rekeszteni az európai szellem nagy meg­újulásából, a való dolgok világából ki akarta pottyanta­ni a légüres semmibe. Épül egy ország. A szívekben épül­t a hitben, mely az erőfeszítések, a lendület legfőbb mozgatója. A nemzet hite építi az országot. Ez az a hit, mely a milliók szí­vét vasfallá kovácsolja össze, melyen meg­törik minden destrukció, de megtörik min­den véres bomba támadás hulláma is. Lesznek ennek a hitnek alattomos hát­be támadói. A szabadjára eresztett új szellemet azonban diadalútjában meggá­tolni nem lehet. Erejével, opozitívumaival szemben csak a gyengeség, csak a talál­gatás, csak a negatívum impotenciája ál­lítható szembe. A nemzet hite önmagában, értékében, hi­vatásában a legerősebb fegyver. Az új Ma­gyarországban elsősorban ezt kapta meg a nemzet. A nemzet hite önmagéban, értékében, hivatáséban a legerősebb fegyver. Az első ajándék, melyet az új rendszertől kaptunk: ez a hit. Ennek a hitnek a tételét kíván­ják a teljes nemzetszervezet, az egészséges gazdasági rend, a magyarrá tett kultur­élet, a magyar mélyrétegek emberibb élet­formába juttatása mindenekelőtt alapfel­tételül. Mikor az új rendszer első hónap­jának végén levonjuk a kormányintézkedé­sek tanulságát és felvázoljuk azok ered­ményét, örömmel tudjuk megállapítani, hogy a legnehezebb feladat sikerült: a hit felébresztése. Ez a hit kapcsolat az élen állók és a nemzet nagy többsége között, misztikus szál, mely a nemzet javát akarókat össze­köti. Bűnös az, aki bármely oldalról is meg akarja akadályozni azt, hogy e kap­csolat bizalmas, hívő és szoros legyen. Iré-szémolé­­és fényképező­gépek szakszerű javítása éves jótállással Szentesy írógépvállalat Széchenyi­ u. 25. Tel. 24-54 Számítani lehet arra, hogy Miskolcon is többszázmillió pengő értékű vagyont jelentetettek be a zsidók A pénzügy­igazgatóság most értékeli ki a zsidók vagyonbejelentését Miskolc, május 13. A miskolci m. kir. pénzügyigaz­gatóság most állítja össze a Mis­kolcon bevallott zsidó ingó és in­gatlan vagyonok statisztikáját. Mint ismeretes, a zsidóknak minden 10.000 pengőn felüli ingó és ingat­lan vagyonáról bevallást kellett vé­gezniük éspedig úgy, hogy a be­vallásra nem kötelezett 10.000 P-be már a bútorok, a ruhák és egyéb közszükségleti cikkek értéke is be­leszámít. Pécsett, az ott kiadott je­len­t­és szerint az első pillanatra is kiderült, hogy az ottani zsidók többszázmillió pengőt vallottak be. Ezek után nem érdektelen, hogy mire lehet számítani Miskolcon? A legtávolabbról sem kívánjuk a pénzügyigazgatóságnak, bizonyára úgy is nyilvánosságra kerülő sta­tisztikáját megelőzni, mégis érde­kes következtetésekre jutunk, ha figyelembe vesszük, hogy Miskolcon a zsidók 3300 darab 10.000 pengőn felüli vagyonúé,­jelentési ívet igényeltek ki. Ebből bizonyosra vehető, hogy leg­alább 3000 vagyonbejelentés tör­tént. Miután 10.000 pengőn felüli a bejelentés, ha mégis ezt a­ legala­csonyabb összeget vesszük, akkor is 30.000.000 pengő jön ki már így is. Ez persze túlságosan is irreális számítás, hiszen néhány zsidó tulaj­donban lévő miskolci bérpalota már magában is képvisel ennyi értéket. Köztudomású az is, hogy Mis­kolcon sok olyan zsidó van, akinek egymagában is több­millió pengőt érő vagyona van. Hozzávetőleges számítás szerint is, legalább 80 ilyen miskolci zsidót lehet kimutatni. De bizonyára szol­gáltak meglepetéssel az úgynevezett ,,szegény zsidók” is, akik szintén jelentős vagyonús jelentési lapot igényeltek. Ha mindezeket figye­lembe vesszük, Miskolcon is számítani lehet arra, hogy a zsidók többszáz­millió pengő értékű ingó és in­gatlan vagyont jelentettek be. A találgatásnak természetesen a pénzügyigazga­tóság hivatalos meg­állapítása vet majd véget. Gyári altiszt lett az igazgató úr fiából... Nemzeti munkára jelentkeznek a diákok A napokban az egyik hatalmas budapes­ti gyár igazgatóságában volt dolgom. A portásnál, annak rendje és módja szerint bejelentettem, hogy kit keresek. Rövid iga­zoltatás után liften feljutottam a IV. eme­letre, ahol egyenruhába bújtatott kis diák­­képű fiúcska fogadott. —Kit tetszik keresni? kérdezte ko­molyan. Megmondtam, mire nagy készséggel irá­nyított a folyosó labirintusban az egyik szoba felé. Útközben megtudtam a kis öregtől, hogy „civilben” gimnazista, pár héttel ezelőtt fejezte be a Piaristáknál a negyediket. _ — Édesapám aligazgató ennél a válla­latnál __ mondotta, — nála jelentkeztem munkára, amikor megtudtam, hogy a ha­todik emeleti altiszt bevonult katonának. Megérkeztünk, a kis „altisztnek” a kezé­be nyomtam a borravalót, megköszönte, majd­­tisztelgett és sietett vissza a helyére, a liftajtó mellett levő asztalkához. Aki nyitott szemmel figyeli a mai életet, lépten-nyomon találkozhatik gyárakban, üzletekben, ipartelepeken és műhelyekben egészen kis diákokkal,­ akik mind-mind a vállalt munkához illő komolysággal és oda­adással viselkednek. Diákok a nemzet szolgálatában Az iskolaév hirtelen megállásával meg­kezdődött az iskolába járó ifjúság hosszú nyári vakációja. Ennek az iskolai szünet­nek az időtartama teljesen bizonytalan. Na­gyon helyesen teszik tehát azok a diákok, akik ahelyett, hogy elfecsérelnék az időt a játékkal, vagy unatkozva töltenék el a hó­napokat, felkeresik a munkahelyeket és hát kiskezük munkáját is boldogan ajánlják fel a nemzet szolgálatára. , Budapesten külön szerv, az úgynevezett Székesfővárosi Tanácsadó és Képességvizs­gáló Intézet siet a felvilágosításra váró szülök segítségére és hozzájárul ahhoz, hogy az iskolából kikerült fiúk és leányok minél előbb munkához juthatnak. A magyar ipar és kereskedelem a leg­utóbbi évek során egyre inkább nélkülözte azokat a fiatal keresztény munkaerőiket, akiknek kisegítő szolgálatára a nemzeti termelésnek és kereskedelmi forgalomnak nagy szüksége van. Ezer és ezer ipari és kereskedelmi munkahely várja a magyar ifjúságot. 15 éves nyomdász A kis diák-altiszttel való tar­álkozás­omon felbuzdulva, felkerestem nejlány ipari üze­met, mert kiváncsi voltam arra, hogy ezek a komoly hazafini meggyőződéssel munká­ba állt gyerekek, hogy vélekednek a mát­kah­elyü­kről és munkájukról. Az egyik nagy nyomdavállalataá­­gy 13 éves kis nyomd­ászinas került elém. — Két hete do­lg­jtom — mondta és csak úgy csillogott a­­izémé a bo­ltagságtól. Az első napokban söpörgetnem kellett és a portalanító szobában segítettem a szedő­­szekrények kitisztításánál. Ma reggel nagy kitüntetés ért. A művezető úr rám bízta en­nek a halom bet­­nek a kivátogatását. . A kis alkalmi munkások Nem minden diákgyerek választ pályát is egyúttal, amikor nyári munkába áll, sokan vannak, akik majd ősszel tovább folytat­ják tanulmányaikat, de addig is haszno­san töltik el a vakációt. Drogériákban, fű­szer -és csemegekereskedésekben, géplaka­tos műhelyekben, villanyszerelő üzletben, autószerelésnél és sok-sok más helyen lát­hatunk mostanában tevékenykedő diákem­bereket. Természetesen nemc­sak a fiúk, hanem a leányok is örömmel vállalnak el nekik való könnyebb fizikai munkát. Nemzeti szempontból rendkívül értékes a magyar tanulóifjúságnak ez a hasznos idő­töltésnek is beillő nyári munkálkodás. A szünidő alatt elsajátított gyakorlati ipari és kereskedlemi szakismeretek később, bár­milyen pályára is menne, igen nagy hasz­nát veszik. A székesfőváros tanulóifjúsága megtalál­ta annak a módját, hogy miképen siethet a nemzeti termelés segítségére. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a vidéki ifjúság sem marad tétlen és minden nagyobb ipari vá­rosban vagy községben akadnak olyan hi­vatali, vagy társadalmi szervezetek, ame­lyek elősegítik a diákságnak a nyári va­kációban való munkálkodását. Hortobágyi Jenő. Az olvasó írja Kaptuk a következő levelet: Te­kintetes Szerkesztőség! Elsötítés előtt, de már lámpagyújtás után jöttünk hazafelé Miskolcra, egyik közeli községen keresztül. Feltűnt nekem, hogy minden ablak világos volt, ami egy esetleges zavarórepü­lés alkalmával,­­ amikor a sziré­nák nem jelzik a veszélyt — kínál­kozó célpont lett volna néhány gép bombái számára is. Nem lehet eb­ből valami zavar? Tisztelettel: Aláírás. ­­ lletékes tényező kérdésünkre a következő választ adta: Zavarórepülés esetén az utcai közvilágítási lámpákat eloltják, így a lakók tudomást szerezhetnek a veszélyről és rögtön öntevékenyen, vagy a házparancsnok figyelmezte­tésére elsötétíthetnek. Mindeneset­re legjobban teszik a lakók, ha nem várják meg az elsötétítés idő­pontját, hanem a lámpa gyújtással egyidejűleg sötétítenek el, így még az a veszély sem forog fenn, hogy esetleg elfelejtkeznek az elsötétítés időpontjáról. 7 Több kilónyi összedobált ólombetűre mu­tat. — Most ismerkedek meg velük. Sohasem hittem volna, amikor az iskolában tanul­tam, hogy milyen sok munkáskéz kell a tan­könyvek és egyéb nyomtatványok előállítá­sához — tette hozzá.. — Nyomdász leszel? _ kérdeztem.^ Nyílt tekintettel nézett a szemembe. — Igen. Pedig amikor idejöttem, csak azt hittem, hogy a nyári vakációt töltöm majd a nyomdában. Megszerettem ezt a mesterséget és elhatároztam, hogy itt ma­radok. Hárman vagyunk testvérek, a leg­idősebb papnak készül, az öcsém meg ta­nító akar lenni. Már én is megtaláltam a helyemet. Mind a hárman a betűt, az írást akarjuk szolgálni . . . esetén kérjük előfizetőin­ket, hogy úgy az új, mint a régi címüket tudassák a kiadóhivatallal (telefon : 17—121­0 )

Next